Abigél Közhasznú Egyesület

"Csinálj bármit, mindig az számít, hogy hogyan csinálod, és van-e kivel, mert ez csapatjáték, és már az is ajándék, ha figyelsz arra, aki rád figyel." Shakespeare

Varázslatos pénteki nap

 December 19-ére, péntekre szervezte meg az Abigél Közhasznú Egyesület az AOSZ-tól kapott adományok autista gyermekeket nevelő családok számára történő átadását. Egyesületünk úgy döntött, hogy nem csak ajándékokat oszt, hanem közös barkácsolást, karácsonyi készülődést szervez annak érdekében, hogy megalapozza a még nem ismert családokkal is a kapcsolatát, ennek keretében adja át a finomságokat a családoknak Zokniból készítettünk hóembereket. A programot az iskolában kihelyezett felhívások és az egyesület facebook oldalán hirdettük, de a 15 főnél is nagyobb számú részvételt annak köszönhetjük, hogy egyesületünk titkára, aki 20 éve dolgozik (maga is szülő) autista gyermekekkel - és szeretik, kedvelik őt –, akit csak lehetett végigtelefonált, invitált személyesen. Voltak törekvések arra, hogy vigyük oda egyik-másik helyszínre a csomagokat és csak adjuk oda, de mi akartunk megismerkedni új szülőkkel, akartunk együtt lenni ezen a napon.

Mire a kislányommal megéreztünk már három anyuka és az egyesület egyik tagja a ház előtt várakoztak. Az ismerkedés, beszélgetés lassan indult, sőt a három szemmel láthatóan megviselt szülő szorongott és nem is nagyon akartak maradni. Szinte riadtak voltak, hogy mit is kell most nekik majd itt csinálni…… Végül hozzákezdtük a hóemberek készítéséhez. A közös munka hangulatában észrevétlenül ellazultak az anyukának, s hamarosan kellemes beszélgetés alakult ki. A feladat is tetszett nekik, egy hóember elkészítése senkinek sem volt elegendő…. (Lassan el is felejtették, hogy mindjárt el is akartak szaladni a korai buszhoz, közel másfél órát töltöttek velünk.)

Engem ért az a megtisztelő feladat, hogy átadhattam a csomagokat. Látni és megélni azt a pillanatot, hogy a megfáradt, félénk tekintetek hirtelen megváltoznak és bár kissé hitetlenül (tényleg kapok valamit???? ), de nagy örömmel veszik át az ajándékot, ez felbecsülhetetlen élmény volt nekem is.

Az ajándék jelentette öröm mellett, szemmel látható és érezhető volt, hogy annak is nagyon örülnek, hogy más környezetben, kissé kilépve a mindennapok monotóniájából, hátrahagyva saját problémájukat tudtak barkácsolni, beszélgetni….

Az iskolából az egyik autista csoport gyerekei és nevelői is meglátogattak minket.

Később két autista fiatal felnőtt is érkezett, mindketten édesanyjukkal. Ők korábban a gyerekeink iskolai csoporttársai voltak. Nagyon megható volt azt látni, hogy megismerik egymást, ahogy örülnek egymásnak. Megmutatták nekem, nekünk mi az őszinte, tiszta öröm és szeretet. Nem tudják, nem mondják el, hogy hiányoznak egymásnak, de ennél semmi nem volt nyilvánvalóbb. Meg kell őrizni a közösségüket, meg kell őrizni a „barátságukat” egymásnak. Ezt üzente nekünk ez a találkozás.

Délután az elkészült hóembereket a kórház gyerekosztályára vittük el 2 szülő a gyermekeinkkel, 1 dolgozó az iskolai csoportból. Előtte egyeztettünk az osztállyal és a kórház igazgató főorvosával is, mégis sem a benn fekvő gyerekek és szülők, sem a dolgozók nem voltak felkészítve a látogatásunkra. Így meg kellett élnünk néhány értetlenkedő, a helyzetet nehezményező tekintetet, de mikor rádöbbentek, hogy csak ajándékot hoztunk, akkor kissé kedvesebbek lettek. Sajnos itt a nem megfelelő előkészítés szolgált tanulságul nekünk. De voltak 1-2 család, aki kíváncsian kérdezte, hogy tényleg a gyerekekkel csináltuk-e a hóembereket és szemmel láthatóan elismert értékelt kezdett képviselni a kézzel készített ajándékunk.

Egyáltalán nem bántuk meg, hogy rászántuk erre az eseményre az egész napunkat. Visszaadta az ünnep hangulatát, úgy érzem, mi sokkal nagyobb ajándékot kaptunk ezen a napon, mint bárki is hinné. Ennek a napnak a csodái ezekben a hóemberekben testesültek meg, de leginkább egymásról szólt, az együttlétről, ismerkedésről, az odafigyelésről, a törődésről, örömről, szeretetről.

Boldog karácsonyt kívánunk Mindenkinek!

Képek >>>

 

2014autvilnap0007.jpg